Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alkonyati szonáta

, 268 olvasás, tengerszem , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Egy szép nyári, békés, csendes este,
A házak ablakai félig nyitva,
Betódul a mező illatával
Elvarázsolt, sejtelmes muzsika.

Előbb csak egy hegedű pittyen halkan:
Van-e fül, melyhez érdemes szólni?
Olyan lélek, mely örül a dalnak,
S általa képes megvigasztalódni?

Aztán tovább rezegnek a hangok,
Sétálók lelkeitsimogatják
Félénken csusszannak az ujjak,
S dallam szárnyal, újabb és újabb.

Beethoven tavaszi szimfóniája
Lassan betölti az egész teret,
Meghökkent útjában egyetlen percre
Minden bűnöst és minden szentet.

Egyszerre zongora fodrozza a dalt,
Művész bűvöl tarka billentyűket,
A két hangszer, egymásba fonódva,
Elvarázsol minden halló embert.

Már nem emberi ez a zene,
Lelket simogató szimfónia,
S az esti csendben boldog lesz tőle
Minden érző és értő emberfia.

Tán a két zenész nem is tud egymásról,
Ujjuk közös dalba magától fogott.
Testtelenül, a zene szárnyán,
Létrejött egy nem sejtett légyott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: tengerszem
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2186 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz