Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Kutyaszeretet

, 258 olvasás, marika , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Tőlem sok ember megkérdi
hogytudtam kutyámat ennyire szeretni
Én is csak akkor értettem
mikor első kutyám gazdája lettem
idestova harminc éve már
de tudom ma is ugyanúgy vár

Boldogan vittük haza a kis foxit
de nem tudtunk akkor még semmit.
Amit ő génjeiben hordozott
arra minket megtanitott.

Együtt sétálni, vigan játszani,
a bánatot örömre válltani
ő mindent tudott, s nekünk átadott.
Amikor gazdája beteg lett,
bánatába ő sem evett.

Látni azt az örömet
hogy velünk lehet
és gazdája szereti
csak az értheti
ki szintén igy tett
s egy kutyus gazdája lett.

Ahogy teltek az évek
úgy lett pofija fehérebb.
A szeme már nem úgy fénylett
s a szóból is keveset értett.
Ha ránéztem éreztem
ő már tudja, amitől én félek,
hogy búcsunk elérkezik.

S mikor utoljára átöleltem
tekintetét soha nem felejtem.
Utunkon tovább kell járni
de soha nem fog senki úgy várni
olyan önzetlenül szeretni
csak egy kutya tud más senki.

S ha nem hiszed,
te is ugyan azt tedd.
Neked is kutyád legyen.
Mire vágyol valósággá váljon.
Szeressen hűen e világon
téged is mint engem.
S megtudod miért ő a legjobb barátom.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Memoár
· Írta: marika
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 338
Regisztrált: 2
Kereső robot: 38
Összes: 378
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2333 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz