Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A fonnyadt napokat feledem

, 446 olvasás, nyilas , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hiábavaló a sors ostroma,
most már mindennap arra gondolok:
a remény a tétlenség ostora,
már nem építek, így nem rombolok.

Ne tudd meg soha azt, hogy miért fájt
a semmiképpen a semmi képpel,
s mikor rosszat kívánok halld és lásd:
miként a minden jót, csakhogy érezz.

Avagy az ép, talán a nem éppel
bús vígságok víg halotti tora?
Eltorzult fény nyeli el a fénnyel,
de hiába, ha ilyen ostoba.

Már nem hiányzol, csak a mindenem
a mindennapok a semmi épen,
mikor a semmiség is küzdelem,
merthogy a semmi kép sem az éppen.

Még a semmiképp a semmi képpel
csapong, ágál örökké ellenem,
majd megnyugszom, egy új világképpel
a fonnyadt napokat feledem.

Megjegyzés: 2014. 06. 22. Nem hiányzol: másképp.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: nyilas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 240
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1697 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz