Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lázálomban (Gyilkos áldozatok)

, 683 olvasás, lambrozett , 10 hozzászólás

Fantasy

Szenvedély, ha jön az éj, tikkadt szája
így mesél: égő csók-hullámok közt Egy
Érzés most megfüröszt. Csobban csodája, -
gázolok nyomába'. Forrong, hogy özvegy,

hozzá sosem jönnek. Halott lett párja,
drága társa, zokog, s könnyében csorog
Faun ármánya. Csúfot lejt csepp-tánca. -
Jaj, oly szánalmassá ért minden dolog,

mert nincs, mi tartalommal töltené fel
rövid, üstökös-fénnyel osztott jussát.
Nekünk ezt adták? Szeressünk-e hévvel? -
Ó, Gondviselő! Ha Gond lenne, tudnád?

Feslett Szivárvány! Vérem gyalul vágyán.
Nincs nagy tudásom kínját könnyíteni,
csak néhol szabták rám méretre pályám. -
Folyt' botlok utamon, kedvem is szegi,

nem csak az erőm. Elfogyunk lassan. Te,
én és a mezőny. Gyűjtünk még álmokat,
apró lét-morzsákat, sírunk halkan, de -
öntudatlan. Pszt! Körénk ült a Kárhozat.

Lettünk gyilkos és áldozat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 346
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.5681 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz