Lázas rajzolatok,
hiányok, részletek
negatívjai, mind
a valós képekhez
hasonlítanak, és
a teremtményeken
mélybarna emlékek
vakolatlan Múltja
azonosítható –
ott vagyok okkerben,
cinóber foltokban,
kezemben lándzsával,
támadóállásban.
Időnk hiába telt,
őstermészetünkben
semmi sem változott –
Isten képmásaként
leszek, aki leszek;
vagyok, aki vagyok:
halállal jegyesen
eleve átkozott.