Navigáció


RSS: összes ·




Mese: A szél

, 159 olvasás, repeta_ur , 2 hozzászólás

Ezerszín

Ügyes volt. Igazán ügyes. meg aztán hideg, néha jeges is, de máskor kellemesen simogató. Ha a felhőkkel játszott, dörgött az ég, s kacagásuk villámokat szórva mutatkozott meg. Persze, jókedvében játszva zsonglőrködött autókerekekkel is;
rekord ideig képes volt fenntartani az abroncsokat a levegőben, újságpapír maradék és ágak közt egyensúlyozva. Barátja volt az eső, de ugyanúgy önfeledten elcseverészett a hét ágra sütő nappal is. Legtöbbször amikor a nappal társalgott, a fényes, kerek égitest mindig megsértődött, így a felhők mögé húzódott duzzogni. Ez alatt Ő lecsendesíthetetlen vággyal zsonglőrködött óceánokon hajókkal, égen repülőkkel, kontinenseken visító emberekkel, tárgyakkal. A cirkuszba való bemutató mindig kicsalogatta aztán a napot a rejtekéből, aki megbékélve Vele, tovább beszélgetett. Végül Neki mennie kellett, s újra meleg, jó idő lett. Ez történt minden nap, örök körforgással, csak volt hogy változó országban, kontinensen.

Egy nap aztán a nap úgy kelt fel, hogy örök barátja és csevegőtársa eltűnt. Az autógumik unatkozva feküdtek az út szélén; az emberek ruháját se cibálta semmi, de még a falevelek sem zizegtek az aszfalton. Szokatlan nyugalom uralkodott.
Nem tetszett ez se a napnak, se a felhőnek. Így elhatározták hát, hogy nekilátnak, és megkeresik a szelet, bárhol is rejtőzzék. Sok-sok napon és sok-sok éjszakán át keresték, felváltva a holddal, de mindhiába, a szél köddé vált. Egyik nap az egyik felhő Afrika egyik kiürült tábora fölött járt, s lenézett a földre. Lemészárolt néger asszonyok és gyerekek voltak egy gödörbe hajigálva, s a felhő látta, amint Ő megcirógatta az egyik fiú ruhafoszlányának szélét. Csend honolt a táborban, a felhő sem szerette volna zavarni a szelet, aki sírdogált az emberi élet pazarlásán. Néma szipogása váratlanul váltott át bömbölő hurrikánba! Vadul letépte a bádogházak összetákolt fa és alumínium falait, lezúzta a kémlelőtornyot a magasból.
Dühébe nem szólt bele se a felhő, se az akkor már ott cirkáló nap sem. Hagyták, mert tudták, keservében dühöng, hisz ő észrevette mindazt, amit a barbár nő és gyerek lemészárlók nem: az élet értékét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: repeta_ur
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 79
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 97
Jelenlévők:
 · Aevie
 · CthulhuCult
 · Sutyi


Page generated in 0.0811 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz