Minek a jóság, rozsdás ölbe vész,
látványos ruhákban rejtett szike, kés.
Drága szavak! Melyek nehéz könyvek,
s mind lehullanak porszemekké
vagy beállnak földes ködnek.
Minek? Minek a füzet? Erőtlen kézfejek
zuhanását rejtik s margón kívül dőlnek
oly nehéz fogalmak, könnyű szívverések,
mint napkeltés szépségben a jól megbúvó
fekete temetések.
Mondjátok minek? A vírust adó csókoló ajkak,
embert felzabáló, majd éltető hadak!
Minek? Minek a miért is, minek?
S özvegy világban az özvegy virágszálak.