Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mélysötét

2014-06-05 15:00:00, 437 olvasás, NeMo, 5 hozzászólás

Elvitted a fényt.
Szívem átok-koszorúba fonva,
tövises magányba vonva
bolyongok céltalan, árván,
ott, hol elnémulnak a szavak,
és eltűnnek a csillagok.

Tízezer méter mélyen
tenger sötétjében
csupán egy ragyog,
szerelmem száműztem oda,
gyémánt koporsója
feketén csillog.

Jégbe zárt fájdalom
virágot lehel ablakomra,
olyan hideg van itt!
Apróra kucorodom, mint
egy újszülött. Félek.
Ne hagyj magamra!
Szeresd ki belőlem a kínt!
Halott a lélek,
egyedül dermedtre fagy.
Téged sóvárog: Hol vagy?
Olvaszd életre, éleszd,
Mert a csillag, a fény
te magad vagy.

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 348
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2627 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz