Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem vagyok

, 512 olvasás, Fehér Csaba , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nem vagyok poéta, égő tollú költő,
nem nyomtatnak könyvbe, s néhány emberöltő
múlva nem is hiszem, hogy tudja majd bárki,
merre járt a lábam, nem fogsz megtalálni.

Nem vagyok jó gazda, csalánt terem kertem,
míg a fűszálak közt fekve énekeltem.
Nem tudok a Napba nézni nyitott szemmel,
és a mindenség közt porszem vagyok: ember.

De ujjam itt hagyom a nyár verőerén,
s a morzekódjait papírra vésem én.
Mellénk ül a Csend is, olyan mint egy álom,
ahogy a szavakat mind rátetoválom.

Nem vagyok poéta. Van tollam, füzetem,
s amit az élet vár, én is megfizetem.
Vagyok, aki voltam, egyszerű halandó.
Olyan, mint a versek: múlt és maradandó.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz