A kéreg alól most kikaparom
a napot s a holdat
eltörlöm a hamis istenségek szobrait
oszlopokat ledöntök az utak mentén
mert este a Kertbe megyek
onnan a Keresztre, a Sírba,
s aztán újra Eljövök.
Lerontom bálványholdjaidat a porba
kézívét a hazugságnak eltöröm
s emberszívekbe költözöm kopogva
nem erőszakkal, nem szótlan vad módra
Eljövök hozzád, ha vágysz szavamra
Veled leszek minden lázas éjjelen
Letörlöm könnyeid ruhám szegélyével
s az utolsó nap felébredhetsz Velem.
Megjegyzés:
Nagycsütörtök, 2005.