Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Változás

, 382 olvasás, Teuthan , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

A kávézó szinte üres volt aznap délután, a pincérek az utcán cigiztek, odabent két öregember csöndben sakkozott, mi pedig szétterpeszkedtünk a fotelben. Meleg volt, úgyhogy jó hideg sört ittunk szótlanul, szinte megállt odabent az élet.

Csak a bábuk koppanása hallott néha a táblán, vagy a sör löttyenése ha arcomhoz döntöttem a korsót.
Régóta jártam ide, szerettem a hely hangulatát, a régi gramofont a pult fölött, a kisárgult, múlt századi fotókat, a rongyos, antikváriumi könyveket, és a sötét, lakkozott fabútorokat. Amíg lehetett odabent is dohányozni, az ember úgy érezte magát, ahogy Fitzgerald érezhette a húszas években.

Mellettem a lány lassan elővette a telefonját, és nekiállt ecsetelni. Azt gondoltam mindent elmondtam, amit el lehet mondani, úgyhogy inkább nem szóltam. Rosszul éreztem magam, meg kell hagyni. Nem próbáltam mély levegő vételekkel kisimulni, elmerültem borzalmasságom mocsaraiba.

Elképzeltem, hogy elővesz egy pisztolyt, a képembe szegezi, és azt sziszegi mellé: – Te lusta pióca, te kétszínű pöcs.

Aztán kiloccsantja az agyamat, és a világ egy fokkal jobb hely lesz, de nem tette.

Közben bejött az egyik pincér, és nekiállt a pult mögött törni a jeget. Azon gondolkodtam fejlődik-e bárki bárhova.

Teltek a percek, pötyögött a telefon, és fogytak a bábuk a tábláról. Aztán a lány eltette a játékát, rám nézett, bele a szemembe.

– Hazamegyek.

– Anna, tudom, hogy szararc vagyok…

Közben felállt.

– Jaj, ne sajnáltasd már magad. Még te se hiszed el, szia.

Gyorsan nyomtam egy ezrest a korsó alá, aztán mentem utána. Tettem pár lépést, vártam, hogy megfordul, lesz valami, akármi. Előránt egy pisztolyt és pofán lő, de csak a csönd volt.

– Anna…

Hátra se nézett, csak úgy odadobta elém a szavakat, mint egy tál rohadt gyümölcsöt.

– Legközelebb előre gondolkodj.

Kifordult az utcából és tehetetlennek éreztem magam. Kár, hogy az ember nem tudja kihányni a lelkét.

Émelyegtem, úgyhogy visszamentem a kávézóba, kértem még egy korsó sört. Minden egyes kortyra felmordult a gyomrom. Megint elkezdtem azon gondolkodni, vajon változnak-e az emberek.

Majd nem tudom, mi vitt rá, de hirtelen azon kaptam magam, hogy felhajtottam a sört, és csak mentem. Előre, letisztult céltudatossággal, kellett vagy tíz perc a virágboltig.

Rózsacsokrot kértem, mindig rózsát veszek. Türelmetlenül néztem, ahogy letörik a leveleket a bordó szirmok alól.

Aztán kifizettem a virágot, és mentem a buszra. Bezsúfoltam magam a vénasszonyok közé, és felmerült bennem, hogy mi lenne, ha oda se adnám a virágot? Csak hazavinném magamnak, vázába tenném, és az asztalon elterülve nézném, ahogy hervad, és szétesik, allegóriákat szőnék köré, végül kidobnám a kukába és soha többé nem gondolnék rá.

Zötyögtem vagy fél órát, s közben jól összeizzadtam a tenyeremet. Elfojthatatlan vágyat éreztem megkérdezni a mellettem ülő öregasszonytól: maga szerint változnak az emberek? Tudnak tudatosan jobbá válni? Vagy csak az élet pakolja rájuk a jellemet?

De nem tettem meg, csak a csönd volt. Leszálltam a buszról, sétáltam öt percet, majd becsöngettem a lányhoz.

Mosolyogva nyitott ajtót, megcsókolt, megköszönte a rózsát, és azt mondta, majd találkozunk. Úgy éreztem minden a legnagyobb rendben.

Utána még három hónapot együtt töltöttünk, zsongtak körülöttünk a dongók, mikor ligetekben csókolóztunk, verseket olvastunk szeretkezés után, hevertünk a fűben és nem rettegtünk semmitől.

Kellett egy szakítás, hogy halljak a fiúról, aki nála járt aznap, és nézhette a rózsáimat szex közben. És nem is ez a borzalmas, hanem a közöny amivel a csokor mindezt szemlélte, nem törött szára, nem hulltak a szirmok.

Ma erre gondoltam, néztem a magasra törő, vágatlan füvet, lustán és borúsan, néha pedig vártam, hogy becsöngessen a lány, pisztollyal a kezében. De gyors lennék, és mielőtt lelőne, még megkérdezném tőle:

– Szerinted jobbá válhatunk?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: Teuthan
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 216

Page generated in 0.238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz