Éjszakát töltő,
csipkézett párna,
távoli bölcsőt
ringat a bája.
Planétán izzó
ezernyi égő,
ezüstje pejló,
köntöse ékkő.
Égközi barka,
csillaga kürtős,
mennyei karfa
díszei fürtök.
Feléled este,
porcelánrózsa,
tejutat teste
talánya rója.
Látod a fényét,
magasba tartja,
tengernyi fényév
szökken a kasba.
Madárként illan
hangtalan hanggal,
kék gyöngyöt villant
pirkadó napfal.
Szárnyal is büszkén,
élete hosszú,
füzérek csücskén
örökkön ifjú.