Mézillattal szökött be a nyár,
hogy találkozzék veled s velem,
halványzölden ringatott a nád,
madárfészek bújt meg csendesen.
Borostyánon zöld, öles bogyók,
a fenyő friss selymet hajtatott,
folyondáron ringtak a rigók,
a hárs csöndje körbe baktatott.
Olív-szín felborzolta ágát,
aranyvirág, korona gyanánt,
rajzó méhek zümmögték nászát,
szűz liliom őrizte haránt.
Illattal bódítottan álltam,
az érzés innen el nem ereszt,
jázmin is pettyentett a tájra,
s csábított egy vadrózsa kereszt.
Virágözön, bársony barázda,
zöld pázsiton fehér százszorszép,
majd egy mákgumó kezdett táncba,
napvirág küldte üzenetét.
Ringatott puhán e délután,
moha zöldjén függött a szemem,
mézillattal szökött be a nyár,
hogy találkozzék veled s velem.