Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sápad már vágyam

, 238 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Szempillám között fennakadt a múltam
ha lecsukom, látom, ahogy futsz felém -
fodros, barna hajad napszítta remény
s lelked útitársam, szemembe fúltan.

Ott vagy a fehér víz ódon sarkában
leültél az írisztől kicsit messzibb -
a hangulat kesernyés, mégis meghitt
szívemben ízed, de sápad már vágyam.

Fáradt, meggyötört, pihenni indulna
félrenéz, mert előtte ülsz ruhátlan -
örömöt nem benned lel, inkább másban
elmúlással pancsol, korral tisztulva.

Törődj hát bele, ha nem veled alszik
ha kevesebbet álmodik lágy száddal -
ha füle időnként más muzsikát hall
mint a Te hangod, mi oly' Égi, antik.

Csengését úgysem felejti el sosem…
bár egyre tompább e dallam-ciráda -
és tovább tart, míg emlékét kivárja
a memória, ez sajnos… rossz omen.

Szempillám között fennakadt a múltam
ha lecsukom, csillagok mögött látlak -
lassan vége lesz az esztelen láznak
szólít a Végzet, hogy lángom elfújjam.

Megjegyzés: (2014. május)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 343

Page generated in 0.8772 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz