Faluszéli kiskocsmába tódulnak a népek,
Mári néni híjja őket lássanak egy szépet.
Odabent nagy csudát látnak, hátul az ívóba,
a János bá űl egy széken, piros kimonóba.
Nem ahogyan látni szokták, kézben vasvillával,
a karján egy ridikül van, -fekete, lilával-.
- Tán az öreg megbolondult? - kérdezik a Márit,
de meghallja ezt János bá, és azonnal hárít:
- Unokámmal farsangolni indultunk mi Pestre,
lesz muri, heje-huja este, még maszkabál is.
Szerinte ez a trendi, és épp most szezonális,
oszt még ippeg oda érünk, ha indulunk máris.
Egész falu ott tolong már, és a száját tátja,
nem minden nap látható a falu "szamurája!"