Távol vagy, nagyon távol,
de mégis csak rád gondol
ez a bolondos szív idebenn
s téged keres minden ütemben
Messze vagy, mégis oly közel,
hisz mikor az éj keze átölel
s eljön újra az a gyönyörű álom
melyben szemeidet újra látom,
mikor hallom újra nevetésed
s az illatodban fürdöm én meg,
akkor megint itt vagy mellettem,
kezed fogom s el nem eresztem
míg fel nem kell a Nap az égen
s űzi álmom bántó fénnyel