Fogd a kezem és megyünk egy keskeny úton, sok sok éven át.
Te kislányom és én az apukád.
Én hamarabb az út végére érek, és ott majd búcsút intek.
De ne búslakodj ne sírj menjél csak tovább.
Neked is van vagy lesz gyermeked, kinek kezét kezedbe teheted.
Így mentek majd együtt tovább.
Olyan ez mint a körhinta, és nem látomás.
Az élet nem mindig rossz, néha mesés, és csodás.