Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Élet

, 198 olvasás, Alberczki László , 2 hozzászólás

Gondolat

Fogd a kezem és megyünk egy keskeny úton, sok sok éven át.
Te kislányom és én az apukád.
Én hamarabb az út végére érek, és ott majd búcsút intek.
De ne búslakodj ne sírj menjél csak tovább.
Neked is van vagy lesz gyermeked, kinek kezét kezedbe teheted.
Így mentek majd együtt tovább.
Olyan ez mint a körhinta, és nem látomás.
Az élet nem mindig rossz, néha mesés, és csodás.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Alberczki László
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 349
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1984 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz