Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bele a sötétbe

, 347 olvasás, kismeszoly , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Kobold vagyok ma, fűbagoly.
Gonosz törpe, zord varázsló,
Kinek kínja nagy, de oly
nagy, hogy másnak is juttat
Belőle.

Ne szólíts nevemen,
Csak sújts le rám kegyetlen,
Vedd lelkem rosszabbik felét!
Vedd, vidd, dobd ki!
Szemét…

Kacaghatsz, tudod,
Tátott szájjal nyelheted a csendet,
Nézd, hogy dübörög itt bent!
Nézd, de meg ne tapasztald, e rendet.

A fekete aszfalt, csak úgy félre dobva,
Bontás után, egy sarokba, az vagyok!
És vagyok veszett állat.
Megölelnél, s én megmarnálak.

És vagyok még kés hegye!
Minden szavamnak súlya,
Lényege szúr, hasít,
Húsba vág!
Belém, s beléd.

Nem való már nekem e lét.
Nevemnek mondd van-e még varázsa?
Vagy csupán e mázsa ólom,
Nehézkes magányos sorsom?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kismeszoly
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.0351 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz