Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Árny-játék

2014-05-04 07:23:59, 488 olvasás, NeMo, 6 hozzászólás

Árnyakkal nyújtózom este.
Földi valómból végképp kiszakadva
élem az álmom, mint Sohamadár,
test nélkül röppenve tenyeredbe.
A fájdalmat mind itt hagyom,
ön-húsomba vájó keselyű,
ágyam koporsóm; Testem,
vágyam, földi létem itt marad,
hogy lehessek a Te madarad.
Tűztollú Főnix sír bennem
gyémánt csillagokat;
szikrázó könnypatak,
gyógyír, éjbe hunyorgó Tejút.
Szívemre Te fontál lángkoszorút,
dermedt tetszhalálból kitépve,
hogy hazugság posványomból kilépve
szárnyat kapjak, rebbenve feléd…
Én csak Veled vagyok teljes
Ne vidd magaddal a fényt!

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 21

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz