Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Szatén-szürke

, 310 olvasás, Mona , 6 hozzászólás

Halál

Mindig is útnak képzeltem el. Leginkább betonútnak, de a természet közepén. Fáradt színekkel, eleven és haldokló léttel övezve.

Beton. Talán azért, mert annyira nehéz menni rajta. Azt hinnéd, könnyű, mert sima, de valójában iszonyúan megterheli az ízületeket. Olyan, mint nagy légnyomásban lélegezni… lélegezni pánik-rohamban…

Az út végtelen, egyenes, sima, ugyanolyan, változatlan, végeérhetetlen, kietlen, s legfőképp hiábavaló. Csak menni, menni, menni, örökké csak menni rajta. Fárasztó, unalmas, magányos, lélekölő. Nem hagyhatod abba akkor sem, ha kimerültél. Sosem. Akkor sem, ha már nem bírod.

Betonnak képzeltem. Betonútnak. Az életből indul és a halálba tart. Mindig is úgy képzeltem, hogy a halálba tartok. Megyek, megyek, megyek… mindig csak a halál felé. Mindig is úgy képzeltem, hogy én haladok felé, és nem ő üldöz. Nem. Az élet üldöz.

Az elején fénylik a lét. Csodaszép napfelkelték és naplementék festik narancsra, vörösre és pinkre az eget. Felhők is vannak, angyalok is, habos, kedves bárányok a színpompa előtt. Mozdulatlan minden, akár egy kép. Csak én mozgok, csak én megyek, haladok, míg végül elhagyom. Az utat fák övezik, az évszakok fái. Nyárral kezdődik, valamiért a nyárral… de nem tar a mező, nem kopár a távol, a hőség nem gyilkol, itt még minden élt. Virágzott, illatozott, gyümölcsözött a világ. Szinte hallani lehetett, ahogy kacagnak a Nap-zöldítette falevelek, s bájosan szenderegtek végül bele az ősz árny-éjszakáiba. Akkor még voltak csillagok. A fehér Vénusz, a vörös Mars, a képek, a Hold, a ködök, s a hullócsillagok. Akkor még hűs illlatát is érezni lehetett a sötétnek.

Az ősz követi. Olajfesték színekké rebegnek a levelek. Még minden vidám, semmi sem sejtet elmúlást a légben. Az eső lélegzetet ad, a pára feloldoz, a szürkébe hajló ég átmossa a földet, fényesre tisztítja. A felhők közül előbukkanó fehér Nap élesebben tűz, csillogóvá szárítja a szaporodó avart. A köd sem fáj. A jég sem.

A tél még mindig bíztat, hogy lesz folytatás. A tél az igazi csend. Az igazi megdermedés, a hatalmasság. A szünet, az idő-megállás. De a tavasz sosem jön el. Sosem.

A hó felszárad, alatta elpusztul a lét. A fehér feketébe folyik, a fák ágai csonkig száradnak. A sötét állandósul, a haldoklás benyeli az időt. Minden fekete, az éj örök. Már nincs hő, már nincsenek színek, hangok. Elfogy minden.

De az út még nem. Lábaim mozgása lassul, de nem állhat meg. Szemem még lát, tüdőm már haldoklik, szívem nincs többé. Haladok az egyre fogyó fák között, míg végül mindent ellep a kopár némaság.

A halál nem pillanat. A halál lassú, a halál fénytelen és szürke. A halál létezik, de nem eleven. A halál állapot, mely folyamatosan enged maga felé. A halál nem szép, nem különleges, képtelen. Nem hideg, talán csak egy kicsikét fáj, csak egy pillanatig. Talán halottan is lépkedek, talán már ott is vagyok, csak lassabban haladok. Talán az állandósulás előtt még felvillan egy villám. Talán belémvág, talán csak emlékeztet a megtett utamra. Talán vissza is fordulok, de nem lesz ott már semmi… csak én. Csak a szürke örök alkonyat, a magány.

Talán a nyolcezereggyedik utam nem lép át a tavaszba. Az örök körforgás ezennel talán véget ér. Talán szakadék vár, talán csak megállok. Talán nem is emlékezem többé mindarra, amit magam mögött hagyok, talán nyolcezeregy élet minden pillanata zsugorodik belém egyszerre. Talán végre magamra ismerek, talán végre megértem azt, hogy maga vagyok a halál, s rádöbbenek arra, hogy nyolcezeregyszer szöktem át véletlenül a tavaszba, hogy árnyékot adjak a létnek, haragot a viharnak, fájdalmat a testnek, sebet a szívnek. Talán mindvégig én voltam az, aki miatt könnyek szöktek a szemedbe, amiért elméd összeomlott a gyász súlya alatt. Talán minden rossz azért történhetett meg, mert átszöktem.

Én, én, én, s beszennyeztem a kristálytiszta színeidet szatén-szürkével.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Ez+az
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1923 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz