Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Világegyetem

, 154 olvasás, michaelle , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Mi ez a parányi szikra?
Remeg a feketeségben.
Lángok a jéghideg éjben.
S robbanássá fajul e vágy.

Kinek óhaja eme harc?
Sejtek küzdelme az életért.
Összeállnak világgá
a fényesek és feketék.

Konok fejek vályúhoz hajolnak,
azt sem tudják ki műve e csoda.
Aztán évmilliók múlva
elpusztítja őket egy aszteroida.

Majd bolondabbakat szül az Úr.
Érzéketlen, ártalmas tuskók.
A kezekkel és lábakkal,
felegyenesedett háttal
folytatják az állati civilizációt
és még korcsabbat teremtenek.

Ki hozta e robbanást?
S azt aki tette,
mi volt az, ami alkotásra serkentette?
Sőt, annak testébe ki lehelt szellemet?
Mennyi kérdés, mely átvillan az egyszerű agyon.
Azt sem tudom mi vagyok.
Azt sem tudom mi a lényeg.
Lehullok én is, elvisz a méreg.

Elvisz a tél.
E ronda,
barbár,
álnok,
csaló,
azt sem tudjuk mire való,
e rendezetlen világ,
csak fájdalmas kihűlt táj.

Jövőjétől mindenki fél.
Benne élők csak faji kotyvalék.
S fel sem fogják mit is mondok,
mit is kérdezek.
Miért nem válaszolok,
ha arra kíváncsiak mit is érzek.

Mivel tehetnénk jobbá e korhadt ágat?
Mely a mindenség tájának milliomodik fája.
Maguk a levelek szívják el életét
és szipolyozzák ezernyi kincsét.

Háborúkkal ölik maguk,
gyáraikkal gyötrik mit adott.
Az ág már aluszik
s örök álomra szomjazik.

Hová utazzunk el?
Vissza az első jelenethez.
Hol legelőször sajátjául,
nevelte a "vad" az állatot.
Vagy oda mikor csere helyett
sárga kövekkel kereskedett.

Csata kell!
Vérző patakok és vicsorgó vérebek.
A Temzének és Tiszának
hullámain lebegjenek nukleáris halottak.

Vigye a szél mocskos bűzét
e kornak a jövőbe,
hol új generációk szüzét
termékenyíti az értelem.

Mégis elvesztünk.
Bánatunknak messiása
nem lehet más, csak az élet halála.
Haljon az ész. Haljon a tudás.
Haljon a büszkeség és minden más.

Utolsó éjjelünk alkonyán egyszer még
Boruljon össze szerelmes és ellenség.
Lássuk még utoljára a virágok bimbóját,
reménnyel töltse el szívünk zegzugát.
Értsük meg létünk titkos tézisét,
melyet felfognom a legnehezebb cselekvés.
Összebújva várjuk a fellegek vérét,
mely eső helyett áztatja az emberiség összes gyermekét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: michaelle
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 219
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 248
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1625 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz