Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az olajfák hegyén

, 185 olvasás, Mysty Kata , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Mennyei helyen, ott lesz a helyem?!
Egyedül a csenddel, egyedül Istennel.
Atyám, ha akarod, népedet el nem hagyod;
Te megteheted, a megtorpanókat is vezesd!
Ne a mi akaratunk legyen, csak a Tied:
- kérem a hegyen.

Angyali erőd új erőt kínál,
izzadó vércseppjeid, s a kínhalál.

- Imádkozzatok szüntelen,
kísértésektől mentesen…
Az ige testté csak akkor válik,
ha hitben voltotok csak áldást áhít!

Tanít lelked csendje,
gigászi belső erőd és hited,
tanítványok közötti érthető beszéded,
Júdások kísérnek, Péterek fülelnek,
Égiek életedről igazat zenélnek.
Tanításod olcsó, de foszló kalács,
füleknek mégis semmitmondó "állítás"!
Gúny, szitok, átok mocska, Rád mind záporozó…
Pusztába kiált a szó…!? Miért is hiábavaló!?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Mysty Kata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 299
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 323
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1848 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz