Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Recursio

, 256 olvasás, karotinbeta , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Már tolong a versben is minden szép,
habként kifutnak a megrágott szavak.
A nyár ezredjére a tavasz bokájára lép,
majd negédesen a sorok közé ragad.-

Az unott igék málló filterükben áznak,
tesznek-vesznek, befurakodnak, képpé
gömbölyödve egymással gurigáznak.
Elcsépelődik a lélek, unott szenvedéllyé,

és finom bőre mögött kifacsaródnak
az elhasznált szervek, de nem érzi.-
Meghajol, engedelmeskedve a szónak,
s kötött pályáján terv szerint bevégzi.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 349
Regisztrált: 1
Kereső robot: 35
Összes: 385
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6763 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz