Már tolong a versben is minden szép,
habként kifutnak a megrágott szavak.
A nyár ezredjére a tavasz bokájára lép,
majd negédesen a sorok közé ragad.-
Az unott igék málló filterükben áznak,
tesznek-vesznek, befurakodnak, képpé
gömbölyödve egymással gurigáznak.
Elcsépelődik a lélek, unott szenvedéllyé,
és finom bőre mögött kifacsaródnak
az elhasznált szervek, de nem érzi.-
Meghajol, engedelmeskedve a szónak,
s kötött pályáján terv szerint bevégzi.