Hajnalonként
a tócsák dobhártyái
tusakodnak a csenddel.
Búgnak a fák, Händel
mozgatja föltámadt ujjait?
Csupa moll az utca,
a léptem,
osonnék már innen
észrevétlen.
Zúgjon a folyó,
padmalyok orrhangjait halljam,
árterek sustorgó szinfóniáját
a töltésoldalban,
önfeledten ívó halak
tapsikolását,
de ne a végső hangzatot,
ahogy
az emberiség gerince roppan.