Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavasz nélkül

, 435 olvasás, NeMo , 13 hozzászólás

Sajgó lélek

Szerelmes madárdallal köszöntött be a tavasz.
Piruló tulipánok ringták édes táncukat,
fejem felett a felhők, mint megannyi kiskamasz,
álmodva száguldoznak, földre dobva láncukat.

Mézterhes játszi szellő borzol csipkés ágakat
hogy kacéran bújjon zöld ruhájuk alá fújva,
meleg fuvallatával szelíden szít vágyakat,
az út szürke porába virágot vegyít újra.

Csak az én egem komor. Magányos láthatárom
fekete felleg fedi, kiutam nem találom.
Haragos éji ködként fojtó gondok, rémálom,
és lidérc, mint forró érc telepszik bennem fájón.

Mindenben téged keres, téged hiányol a lét,
s bár szerelmes madárdal köszönt, a színpompa vak,
én nélküled nem lelem, nem találom értelmét,
az én táncom csak álom, magányba porló szavak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 23
Jelenlévők:
 · tothgyozo


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz