Navigáció


RSS: összes ·




Vers: megremeg

, 431 olvasás, gyemant , 10 hozzászólás

Gondolat

lopott idők kései tavaszán
színeződnek a fák.

e hideg,
tenyérben melengetett, kéket öltő ég
a folyóparti fűz csüngő ágaira
zöld ecsetével leveleket fest.

nyom ez hol utam visz,
buzgó szívek lépteinek
korok múlta,
torkom mélyén csomósodott nyoma;

csók, mely mára csak emlék,
melytől még
álmaim mélyén is megremeg a test.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 94
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 114

Page generated in 0.0812 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz