Képzelj el egy könyvet,
teleírták bölcsen…
szebbnél-szebb mesékkel,
varázsos álom-képpel,
minden oldalon boldogság,
jókedv, öröm és vidámság.
Szóltak azok a kedves betűk…
Mára az összes írás eltűnt,
a lapok üresen árválkodnak,
vége lett a mesés vágyálmoknak,
némaság és magány a főszereplő,
nincs mesemondó csak egy csúf szenvedő.
Ez maradt kedves, szeretett könyvemből,
kiölted azt az érzést a szívemből,
amit hitnek és szeretetnek hívnak,
önbizalom? kérdezem én, mi is az,
mi maradt így belőlem- csak egy viasz,
mely elégett és szép lassan beléd halt.