Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meghalni és élni…

2014-03-25 11:00:00, 473 olvasás, Mona_Lisa, 0 hozzászólás

Meghalni és élni sokféleképp lehet,
De igazán, csak az tud, ki szívből szeret.
Születik az ember, és él ártatlanul,
De a szép gyermekkor elszáll váratlanul.

Ami ezután jön, tán szebbnek bizonyul,
Örömmel vág bele, nincs, mitől iszonyul.
Naivan átadja az érzésnek magát,
Hiszi a mesének minden egyes szavát.

Amikor rájön, a vége nem happy-end,
Sokára lesz újra lelkében régi rend.
Hiába jön ismét, a váratlan csoda,
Szomorú fájdalmát, nem feledi soha.

Sebesült szívének megtört darabjait,
Szögesdróttal védi; a fáradalmait,
Hogy végül örökre, könnyen kiheverje,
Ellepte a lelkét a bú sötét leple.

Magát így védi az újabb csalódástól,
Lelke sötétsége jó szívet palástol.
Csupán gyermekléte veszett el belőle,
De ha kiérdemled, hallhatsz még felőle.

Sajgó lélek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona_Lisa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 243
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.4635 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz