Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Nem a ruha teszi.(?)

, 498 olvasás, alias , 9 hozzászólás

Ezerszín

Veronika lassan, szomorkásan ballagott oda Fényhez, imádott lovához.
- Én Fényem… - súgta a pej fülébe, és átölelte nyakát - Őt választotta… - dünnyögte, és kibuggyanó könnye továbbgurult a barna szőrszálakon. - Megértem persze, miért is választana bernáthegyit, aki agárra vágyik? Megértem én, csak… - s Veronika kereste a választ; csak mi? Ezek tények, teljesen normális működése az embernek, miért van mégis bőghetnékje, miért érzi igazságtalanságnak az igazságot? Ó, mennyire elnyűtt frázis, hogy nem a külső számít! * na ja! ezt csak a csúnyák mondják!* - károgott fel egy gondolat, amit Veronika egy szarka mosollyal jutalmazott.
Fény hozzádörgölőzött, mire a lány felrezzent, a keféért nyúlt, és nekilátott kifényesíteni kedvence szőrét.
- Drága Fényem, csalódottnak érzem magam, pedig nem csalódtam. Nem csalódtam, hiszen teljesen természetes, hogy mindenki a szépet választja, ahogy az almát a boltban, végére marad a selejt. Mindig így volt, s így lesz, senkit se lehet hibáztatni, hogy jobban tetszik neki a szebb… A választást a tapasztalat befolyásolhatja (esetleg kényszer szülte döntések), de a szíve mélyén mindenki tudja, hogy a szépség fényévnyi előny…
Veronika félbehagyta a kikefélést, s kezei közé fogta a lova fejét, egyenesen szemeibe nézett, azokba a hatalmas gyönyörű barna szemekbe…
- Nézz csak magadra! Ó, ti tökéletes teremtményei az Úrnak! Te is világszép vagy!- kacagott fel a lány, és egy puszit cuppantott kedvence homlokára. - Egy hasonlatot jut rólad eszembe: "Az a szó, hogy gyönyörű, nem fejezi ki amilyen valójában vagy! Olyan, mintha azt mondanánk a tengerre, hogy nedves…" - s Veronika nevetése mosollyá szelídült, majd újra eszébe jutott Krisztián, aki búskomorka árnyékként jelent meg szája szegletében.
Nekilátott újra a kikefélésnek, amit kifejezetten vigasztalónak érzett. Felsóhajtott.
Reménykedett, hogy a fiúval átléphet abba a másik dimenzióba, ami a szerelem, ahol levetkőzhet a lelkük, s ahol megtelik minden varázslattal. Reménykedett, mert látott valamit a fiú tekintetében, kíváncsiságot, vonzódást, míg nap nap után egymás szemében elveszve nevetgéltek, beszélgettek, ismerkedtek. E remény elfoszlása miatt érzett csalódottságot, hogy Krisztián életében megjelent Adél, a megtestesült szépség, okosság, elhivatottság, titokzatosság, de mindenekelőtt szépség. Amolyan femme fatale. Hódolat illeti eleve a létezését is. Veronika gratulált a választáshoz, teljesen helyénvaló volt, ő sem döntött volna másként a fiú helyében, látta szemében ugyanazt a reményt, ami nemrég még benne is élt, és látta benne Adél arcát, akin a szépség csupán korona volt az egyéb csodálatra méltó tulajdonságai, munkássága felett. Melyik férfi ne vágyná eme tökéletesség kitüntető figyelmét, szerelmét, és melyik nem érezné magát a legjobbnak, ha birtokolhatná édenkertjét?
- Bizony ezt megtartani sokba fog kerülni szegénynek, hisz mindig akad majd vetélytárs… - törte meg Veronika hirtelen a csendet, mindketten felrezzentek. Fény prüszkölt egyet, mintegy egyetértése jeleként. A lány szemügyre vette paripáját, már csak a patapucolás volt hátra. Gyönyörködött Isten legpompásabb teremtményében, kecses-nemes felépítésében, mindabban amit közvetít, a szabadságot és a szolgálatot is magában hordozza. Masszív, erős, de ha eltörik a lába… Bátor a harcokban, nem hagyja cserben lovasát, bár lelkébe az van kódolva; menekülj a ragadozók elől! Veronika elmosolyodott…- Ha közelebbről megvizsgáljuk, én tulajdonképpen szerelmes vagyok beléd, Fény! - simogatta - Én táltosom! - s újabb puszit utalt ki immár a pofira, egyenesen Fény szeme alá. - Szépségem…- kaccantott.
Megragadta a gyökérkefét, és súrolni kezdte a sarat a patákról.
Szerencsésnek érezte magát, nem érzett sem haragot, sem irigységet, hogy így alakult, s a csalódottság is halványodni látszott. A valóság nem hazudik, természetes útján halad… bár néha kegyetlennek (kegytelennek) tűnik a történés, mégsem más, mint mások szabad akaratának, szabad választásának következményei. Veronika szerencsés volt, mert látta mily hasztalan, és kellemetlen magát másokhoz viszonyítani. Adél szebb volt, tán jobb, s okosabb is, ám Veronika fiatal korát meghazudtoló bölcsességgel ezt el is tudta fogadni. Hiszen képes volt látni a valóság szemével. De a valóság korántsem az igazság, csupán annak egy látszata, arca. S az igazság az volt, hogy Adél sem szebb, sem jobb, se okosabb nem volt nála, hanem más volt. Ahogy az agár és a bernáthegyi, hogy is lehetne összehasonlítani őket? S a lány tudta ezt, mert ő nem ragadt le a valóságnál, átlátott rajta, s látta, hogy mindenki csak boldog akar lenni. Látta, hogy a boldogság a szeretni képesség, és nem a szeretet várása. Eme kinccsel a szívében tekintett a világra, hogy is szerethetne haraggal, sértettséggel, vagy egyéb emésztő érzésekkel terhelten?
Veronika miután befejezte a tisztogatást, elégedetten szemlélte lovát
- Nomen est omen… a napra lehet nézni drágaságom…- mosolygott Fényre. - Megyünk egyet?
A pej dobbantott egyet, mire a lány mosolya még szélesebbre nyúlt.
- Hát persze, értjük mi egymást… egy dimenzióban van a lelkünk… - közben felszerelte kedvencét - Te mindenre tudod a választ Fényem, értem én, nincsen csak. Csupán mást választott, nem veszítettem semmit, és nem is cserélnék senkivel! Remélem te sem! - kuncogott, mikor a pej hozzádörgölőzött. - Csodák ugye vannak? - újabb dörgölőzés - Hát persze, különben hogy beszélgethetnénk? Szeretlek. Szeretek… ez a lényeg, nem igaz? Na jó, meg legalább egy cseppnyi humorérzék. - Veronika fellendült a nyeregbe - Na? Átnevezzelek Atlasnak?
Fény felnyerített.
- Ezt nemnek, vagy bóknak vegyem? - nevetett Veronika - Menjünk, repüljünk!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 288
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 308
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6055 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz