Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Áthallás

, 178 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Nekem a Szabadság nem hófehér galamb
kinek szárnya közé befekszik az élet -
ég felé röptében már nem láthat rétet
a fák összemennek, megszűnik az alant.

Nekem a Szabadság nem szavak sodrása
betűk kiáltása, hogy koptassam ajkam -
s ámuljon a tömeg, mily zajosat adtam
míg ezalatt a Csend… iszik a szomjára.

Nekem a Szabadság nem pusztán kísértet
ki éjfélkor riaszt, rohan fel és alá -
testtelen tudását ostorral hajtaná…
húzzon a jó szolga, kit vákum kísérget.

Nekem a Szabadság nem csapkodó zászlók
szélén rászáradva a múlt veszett nyála -
ahogy üvöltött rőt, lyukas posztószája
átengedve magán sok bakot lőtt gyártót.

Nekem a Szabadság… ha lélegzik lelkem
ha nem fojtogatják mondvacsinált okkal -
bizonygatva váltig: minden érted szólal
… közben a Világ túr e szellemi sebben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.3786 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz