Nekem a Szabadság nem hófehér galamb
kinek szárnya közé befekszik az élet -
ég felé röptében már nem láthat rétet
a fák összemennek, megszűnik az alant.
Nekem a Szabadság nem szavak sodrása
betűk kiáltása, hogy koptassam ajkam -
s ámuljon a tömeg, mily zajosat adtam
míg ezalatt a Csend… iszik a szomjára.
Nekem a Szabadság nem pusztán kísértet
ki éjfélkor riaszt, rohan fel és alá -
testtelen tudását ostorral hajtaná…
húzzon a jó szolga, kit vákum kísérget.
Nekem a Szabadság nem csapkodó zászlók
szélén rászáradva a múlt veszett nyála -
ahogy üvöltött rőt, lyukas posztószája
átengedve magán sok bakot lőtt gyártót.
Nekem a Szabadság… ha lélegzik lelkem
ha nem fojtogatják mondvacsinált okkal -
bizonygatva váltig: minden érted szólal
… közben a Világ túr e szellemi sebben.