Navigáció


RSS: összes ·




Vers: jelen/t/ések II.

, 403 olvasás, Magyari Emese , 9 hozzászólás

Szerelem

ridegségednél jobban
csak a magány
alázza meg szívemet
minden éjjel
csillag-sorban
várok rád –
de te vagy:
az elveszett kikelet

*

számodra
nem számít
hány mosoly-sugár lobban
sárgás-piros ajakfényen
s hány meg hány
szenvedély-láng roppan
meteorit-szürke ölelésen
de a galaktikus részen
valaki mindig résen –
kéretlen is
betoppan
és magával ragad
hullócsillag-kézen


***


fény-tiloló
spektrumában
pompázik a tűzgömb
szerelem-szitkozó
szemekkel
egymásba érő láva-könnyekkel
egyre hatalmasabb
az égre hömpölygő arany-tömb

… mámor-hordozó várakozás …
… álom hódoló találkozás …


***


(életnek
hamu-fátylán szálló
mindenség-ígéretek
éveknek
bíbor örvényében
vezekelő vér-emlékek
űr-spirálon
málló
kő-test mozdulatok
hűvös hajnal-ágyon
hús-sercegő
vágy vonulatok)


számodra –
több táncot nem lejtek
felhő-kosaras ronggyal
s nem is ébredek
kacérkodó
parázs-kóccal…
egyetlen
kőzet-izzó csókkal
libbenek tovább
kiégett
szivárvány színekkel
- de elviselem
az asszony-pongyolát

*

… hosszú csend-szonáta…
… végzet-csillagok hullása…


s miként
ármány-téged
szeretlek-bosszún adlak át:
a lélek-sötét
ég-tükörre homorít
árny’ szemcséidre
por-homályt borít
és pozdorjává zúzza
az elhagyatott éjszakát!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 22

Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz