Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tépázott fekete felhők

, 299 olvasás, Azoromharcosa , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

Tépázott fekete felhők futnak át az égen,
Egy nagy egész darabjai voltak régen.
A szél egymástól is messze fújja őket,
Elveszítették emlékét is boldog időknek.

Csak mennek, csak szaladnak előre céltudatlan',
Hagyják hajtani magukat mozdulatlan.
Rohannak végig az ég tengerén,
Hátrafordulni, az már túl nehéz.

Mint árva falevelek, csak sodródnak az árral,
Nem törődnek, nem foglalkoznak a mával.
Jövőjük sincs nekik, csakis múltjuk,
Ez lesz az ő legutolsó útjuk.

Tépázott fekete felhők futnak át az égen,
Nem vágynak, nem is reménykednek már régen.
A szél egymástól is messze fújja őket,
Elveszítették emlékét is boldog időknek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Azoromharcosa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 165
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 180
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz