Istennő vagy!
Kiért, ha kell, élni is, meghalni is tudnék.
Szépséged álomba ringat.
Vad, rejtélyes, szenvedélyes, édes-keserű álomba.
Mily fájdalmas gyönyör!
Mily gyönyörű fájdalom!
Hát ez lenne a mennyország?
Sokszínű léted szivárványként ível át szívemen,
Melyet megtörve rabul ejtettél.
Engem ugyan életben tart, de csak Teérted dobog.
Csak Te vagy, kiért élni is, meghalni is tudnék.
Hiszen… Istennő vagy!
Szemedbe nézve testemre nehezedik minden bájod,
S összeroskad, mint gyenge fűszál a harmatcsepp alatt.
Megadom magam!
Kérlek! Könyörgök!
Vess börtönbe, mely égető kínok közt hiányzik szüntelen,
S úgy hívják: SZERELEM!