Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnalban

, 274 olvasás, amitieldamone , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Minden hajnalban ébren álmodom.
Éjszakád arcomon, halálod gyászolom.
Vakon halok, mert amit nem látok,
elfeledni nem tudom, még mindig rád várok.
Láthatatlan történet, hallatlan gondolat,
szemtelen valóság, fájdalom fojtogat.
Ártatlan, de arcátlan holdamat nem kérem,
szent képed céloz csillagokat.
Reggel és este, cigarettám füstjét
illatozom orrommal, bánatom bűzét
ruhámba ivódó maradékká tettem,
árnyékod megfogott, el nem vesztettem.
Láthatatlan történet meséli el mindenkinek,
arcomon fájdalom, könnyem hull rengeteg,
legbelül fájdalom, amit már csak üzenek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: amitieldamone
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 230

Page generated in 0.2917 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz