Minden hajnalban ébren álmodom.
Éjszakád arcomon, halálod gyászolom.
Vakon halok, mert amit nem látok,
elfeledni nem tudom, még mindig rád várok.
Láthatatlan történet, hallatlan gondolat,
szemtelen valóság, fájdalom fojtogat.
Ártatlan, de arcátlan holdamat nem kérem,
szent képed céloz csillagokat.
Reggel és este, cigarettám füstjét
illatozom orrommal, bánatom bűzét
ruhámba ivódó maradékká tettem,
árnyékod megfogott, el nem vesztettem.
Láthatatlan történet meséli el mindenkinek,
arcomon fájdalom, könnyem hull rengeteg,
legbelül fájdalom, amit már csak üzenek…