Aki balféknek születik, az marad örökre.
sorsa az, hogy mindenki más taccsvonalra lökje.
D. barátunk balfék volt már az anyja hasába,
balfékként lett közismert, hisz' úgy jött a világra.
Ő ezt szomorkás derűvel, megadással tűrte,
a sarat, mint a bölcs költő, csöndben letörülte.
Önmagát mint elsőszámú kedvencét kezelte,
mint jó anya kicsi fiát, okosan szerette.
Élte végül - ím láss csodát! - szerencsésre váltott,
megkapott a sorstól mindent,
sikerélményt, pénzt, paripát, szerető családot.
Mi többiek őt ezért árulónak tekintjük,
hitszegőnek, renegátnak – s akként is kezeljük!