Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szirti sas éneke

, 286 olvasás, barnaby , 0 hozzászólás

Természet

Nap heve élteti, szállana. Az Ég neki
mindene, otthona. Már soha nem
lehet a börtöne tél jege, zord bora…
Szűnj gonosz dermedés! Reszket a lélek is.
Szűz tavasz, ébredés vár ma még… élj, feszíts
óh, te szép új világ! Kékre vált fenn az ég…
Fellegek otthona már hazám. Bölcs hegyek!
Hívjatok! Hallanám, itt vagyok köztetek…
És ti, fák! Lelketek hallgatag. Ám de nem haltatok
még ti meg! Súgjatok titkokat, érteném hangotok!
Zúgjatok, zsongjatok, hogyha szél átölel bennetek…
Lombotok rejtekén költ madár, s énekel…
Árnyat ad, zöld reményt. Játszva fény hajladoz' köztetek.
Lent alant vadmalac, s oldalán tíz csíkos kis komisz csörtetett…
Láttam ám! Én a sas. Égbe tör szírt- orom.
Vár reám rejtekén asszonyom… Ott ahol csend honol.
Mennybe nyúl, összeér föld, s az ég.
Hol a végtelen űr átölel éjszakák sűrűjén.
Csak a hold színe más… fényszeme csupa tűz, csupa vágy…
Szirti sas énekel, vele lát.
Szabadon repíti fel a szárny…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 359
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.4288 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz