Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Időhiány

, 443 olvasás, ariel , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Lassan elporlad a vágy,
megfeneklik a képzelet,
sötét árnyak írják sorsomat,
őszintén már sírni sem merek.

Lassan tovább billen a mutató,
a lomha sóhajú, poros, antik órán,
- kezemben szétporladt papírlapok,
homokszemekként peregnek némán.

Lassan álomba süllyed a szív,
vérem teherként lüktet fejemben,
- sérült szellemek kísérik lelkemet,
s haldokló virág nyílik két kezemben.

Lassan elkopnak szavaim,
- elfelejtettem minden álmomat,
hullámzó hajamba ezüstöt ír az idő,
s bezárom magam mögött világomat…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 164
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 179
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.122 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz