Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tűz szíve

, 286 olvasás, Kedivaler , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Lángokkal ölelt örökkön élő
Vörös fényű mécses,
Fáradt testünk lemaradt már,
Lelkünk még ébren.

Csendben száll, de szíve ég,
Halkan dúdol tovább,
Oldalra nézvén ködbe vész,
S dúdol tovább lomhán.

Emlékei elemésztik,
Fájdalma partra mossa,
Kezében a hatalommal, -
E súly alatt összeroskad.

Fémvázzal ölelt halált hoz ő,
Démoni fegyvert,
Némán zuhan, erős fénnyel,
A mesterséges isten.

S robajjal földet ér,
Egy kislány hangja halvány,
Kislány szeme csukván, míg
Elviszi a homály.

Lángokkal hantolt csendbe vesző,
Por födte hegyek,
Lehunyt szemek, s tűzben égő
Ártatlan szívek.

Mi alkottuk,
hisz Mi vagyunk
Az ágy alatt a rémek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Kedivaler
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 242
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 1.0927 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz