Reggel felkelve gondolataim közt záporoz
Midőn a Nap felkelni látszik a Hold nyomán
Csak sejteni lehet, hogy miként álmodoz
Lassan bukkanva fel, oly lomhán…
Tűzben égve tör előre
Az árnyék nyúlni látszik már
Madarak hangja dől a csöndbe
Igen látom, lassan délre jár
Mit ér az élet, ha nincs benne fény
Nem lehet felfogni, miként száll
Egy érzés fog el minek neve Remény
De csak pillanat múlik, s odébb áll…
Érzem ismét az éj hűvösét
Mint fagyos lehelet érint meg
Csillagok alatt az est ölén
Nem vagyok más, csak képzelet
Múlik a perc, a hét, a hó
A Nap és a Hold tánca jár
Emlékek jönnek, a rossz, a jó
Minden mi volt, elmúlt már
A jövőre gondolok, álmodva
Földi létem csekély vágy
Kérdem én, mi válhat valóra?
Nem számít már, vár az ágy…