Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csavargó Miska

, 367 olvasás, dvihallyne , 2 hozzászólás

Ezerszín

Csavargó Miska egy
Hajdú legényke volt,
Furfangos eszével
Ellenségtől rabolt.

Álruhát öltött, hogy
Ne ismerjenek rá,
Így tört borsot sokszor
Török orra alá.

Koldusnak öltözött,
Mankókkal botorkált,
Meglát egy muzulmánt
Segítségért kiált.

Előbb mankóit egy
Nagy fára feldobta,
Aztán jajveszékelt
Szomorún alatta.

Török megkérdezé:
- Mi is történt vele?
Ránézett nagy búsan
S könnyezve felelte.

- Jaj, jaj a zsiványok
Engem kiraboltak,
A mankóimtól is
Rútul megfosztottak.

Erre a nagy fára
Azokat feldobták,
Nem tévedtek erre,
Akik azt lehoznák.

Mankók nélkül tovább
Nem tudok menni,
Meddig kell még nekem
Itten rostokolni?

Megszánta a török
Mászott a mankókért,
Miska meg bíztatta,
Ha egy ágat elért.

- Még feljebb, most jobbra,
Talán most eléred,
Ha ott felkapaszkodsz
Dobd le az egészet.

Mikor a török már
Jó magasra mászott,
A furfangos legény
Lovára felugrott.

Csak annyit kiáltott
A töröknek vissza,
Lóért övé lehet
Örökre mankója.

Rájött a "jótevő",
Hogy rútul rászedték,
Csavargó Miska volt
Fa alatt "nyomorék".

Megjegyzés: László László: A furfangos hajdú c. írása alapján

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 79
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0718 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz