minden vágyam, álmom?
kimondatlan félszó
egy halálos ágyon
merengek
az emlékek borzalma
kőtornyok romjai
tetemek torz halma
terhek
a sors helyezi ránk
összeroppanok
apró, testes üvegszilánk
darabkák szerteszét
a porhüvely elveszti
megviselt, szent eszét
szilánkok
szerteszét, a földön
ez voltam én, s maradok
míg lent időmet töltöm
vége
testem merev pernye
így burkolózik szemem
vaskos üvegköpenybe.