Úgy átölelni valakit
Hogy azt felsóhajtás érje
Ahogy szívéhez kap
Ajka mosolyba forr
Arca üdére piroslik
S egy pillanatra megáll az idő.
Így érezni mindig
S az érzést el nem engedni
Úgy élni a pillanatot
Mintha az utolsó volna
Így meghalni, s megszületni
Egy röpke ölelés alatt.
Úgy megcsókolni valakit
Hogy fagyos szíve felolvadjon
Törékeny testébe visszatérjen az élet
S belül, mélyen a lélek közepén
Ott robbanjon darabjaira
A temetetlen múlt.
Úgy adni, s feledhetetlenné tenni
Minden önzetlent s szépet
Hogy a szeretetre éhes lélek
Úgy érezze, Angyalok ölelik
Ez minden szenvedést megér.
Úgy szeretni, mint soha
Hogy a könny is kicsordul
S a lehulló könnycseppekben
Ott rejlik az igaz szeretet
Ott, hol eddig csak szárazság porlott.