Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szoba, kilátással IV.

, 489 olvasás, quentin , 2 hozzászólás

Ezerszín

  - 16 -

    Anyának halvány lila sejtelme sem volt arról, hogy ekkor épp 634 ezer dollár volt a pókeren nyert pénzt kezelő számlámon. A pénz azonban nem boldogít. Sem engem, sem kicsi Jimet és kicsi Jane-t… talán másokat sem. Kockásra fagyott arccal néztem, ahogy reggel a kölkök a kutyát szólongatják. Az apjuk - kávécsészéje mögé bújva - a vállait vonogatta, az anyjuk - meglehetősen viharvert és másnapos tekintettel beszállt a keresésbe. A kutya - hogy, hogy nem: nem lett meg. Jim apának ugye mennie kellett dolgozni, a gyerekek viszont nem akartak suliba menni. Kicsi Jim megsejthetett valamit, mert megtalálta az ellenőrzőjét a konyhában a fal mellett.
Anélkül, hogy húga észrevette volna az anyjához somfordált és a fülébe súgott valamit.
Annak elrévedt a tekintete. Másodpercekig nem is észlelte, hogy Jim a hálóköntöse ujját rángatja, aztán az arcára erőltetett valami mosoly félét és megrázta a fejét.
Átment ellentmondást nem tűrőbe és innentől számított tíz percen belül kipaterolta a gyerekeket a lakásból, hogy aztán telefonáljon és őrjöngjön a vonal túlsó végén fellehető valakivel – úgy kb. fél órát.

    - 17 -

    Ekkorra már zavart azért, hogy látni látom ugyan, hogy mi történik a szomszédban, viszont egyáltalán nem hallom. Ennek is volt persze előnye, ezt észrevettem; a mimika, a testtartás, a gesztusok… így sokkal jobban kezdtem figyelni ezekre, és szinte "olvastam" is belőlük. Emellett a szájról olvasás - pedig ebben sose hittem.
Tényleg elkezdtem érteni, amit mondtak, de ez maximum félsiker.
Nem is elsősorban miattam: Kicsi Jim majdnem mindig úgy beszélt, hogy a lába elé nézett, nem láttam a szájmozgását.
Nagy Jim? Neki meg elfelejtődhetett kifejlődni a mimikához szükséges izomzat az arcán. Utoljára ilyet filmben láttam: Schwarzenegger nézett ilyen "mindig egyformán" a Terminátorban. De hát ez érthető, hiszen ő Teminátor, Jim pedig élőlény… azt hiszem.

    -18 -

    Így aztán meghoztam addigi életem legvitathatóbb döntését: megkértem Idolt, hogy lesz szíves nekem lehallgatóval ellátni az egész, megfigyelendő házat. Vagyis én csak Jiméket akartam… először, aztán kiderült, hogy a ház teljesen tele van pakolva ultramodern kütyükkel, és mind a nyolc lakásra vonatkozóan létezik egy központ, így alig drágább mindent bekamerázni. Idol mondta, esküszöm. Vigyorgott is hozzá. "Tényleg nem veszlek le, még háromezer dollár és mindent láthatsz, hallhatsz, ami a szomszédéknál csak megrezzen".
    Olyan… csábító volt!
    Aztán, hogy még csak nyoma se legyen holmi átutalásnak, a fizetést oly módon oldottuk meg, hogy a pókerasztal virtuális világában – amikor mindenki más épp dobott, hívtam tizenhatezer-négyszáz dollárt, Idol pedig emelt kétszázzal. Én dobtam, ő nyert, a többiek az asztalnál pedig emiatt totálisan meg voltak győződve arról, hogy egy igazi balfék blöffinger vagyok. Látták, hogy van még nálam az asztalomon több, mint negyvenezer, emiatt vérszemet kaptak… nagyon rondán kifosztottam az asztalt aznap este, így teljes szomszéd-megfigyelőrendszerem is lett, meg plusz hatvanezer dollárom.
Megfordult a fejemben, hogy az aznapi nyereményemet felajánlom valami segélyalapnak, de szerintem csak elsinkófálnák az egészet. "Marad nálam, kellhet ez még" - döntöttem el és hajnali háromkor végre aludni tértem.
Mosolyogtam álmomban, és álombéli pókercsaták százai zakatoltak. Izompóló volt rajtam, bronzszínű, szemkápráztatón fénylő ökölvívó-nadrág, igazi hatalmas, lábszárközépig érő darab, és egy többkilós aranymedál lógott a nyakamban. A számban egy harminccentis szivar, amit ballal tartottam a középső és mutató ujjammal, miközben a – minden ujjamon gyűrűs - jobbal egy pici gyémántokkal kirakott kockával dobtam – szabályos időközönként - szemlátomást az őrületbe kergetve ezzel az asztal többi résztvevőjét. Mellettem Blackie kutyus ült, a fülében platina-skorpióval és nyálát fröcsögtetve, prüszkölve rázta a fejét, amikor a legpocsékabb lapjárás ellenére tartani akartam a téteket. Néha szólt is, buldogot játszva, fejét oldalra, magasan elfelé fordítva, ha elbuktam egy-egy partit: "Mekkora egy balfasz vagy, főnök!"

    - 19 -

    Az egészre volt magyarázatom, persze, méghozzá az, hogy ez egy dilemma volt, és nem volt jó döntés.
Dilemma.
Abból is az "elég nagy" kategóriájú. Kutatási alapszabály, hogy a vizsgálat tárgya nem befolyásolható. Nem befolyásolható, mert az megváltoztatja, és akkor nem tudhatjuk meg a vizsgálat befolyásolásmentes eredményét. De! Az is igaz, hogy a kutatók általában más mozgástérrel rendelkeznek, mert van saját életük. Nekik egy kutatás mást jelent: Megnézik mizu, felveszik az aznapi jegyzőkönyvet, beírnak pár észrevételt, jó-pofiznak az asszisztensekkel, aztán elmennek a haverokkal sörözni, vagy mondjuk megdugják a nőjüket.
Én meg egész álló nap itt vagyok.
Nem mintha a panaszkodnék. Mindenkinek a maga keresztje. Biztos van rosszabb is.
Az afrikaiaknak a rettenetes meleg, a nyomor az éhínség, az ebola meg az AIDS. Az eszkimóknál meg az az eszetlen hideg. A degeneráltaknak meg az a sok ideges vagy épp szánakozó tekintet. Vannak még a halálos betegek, például a vastüdő, a vérrák, ez mind sokkal rosszabb, mint ülni a kényelmes szobában, netezni, tanulmányt írni, pókerezni és… na igen, az tény, hogy a kilátás volt már jobb is. Viszont cserébe itt az emberi panoráma. Mihelyst Idol meghekkelte az informatikai rendszert dőlni kezdtek a sztorik, az e-mailek, a csattanós beszélgetések, a drámák. Úgy éreztem azonban korrektnek, hogy a többi lakás figyelését lekapcsoljam. Nincs hozzájuk közöm, nem tartoznak a megfigyelt családhoz, satöbbi, satöbbi. Voltak érvek arra, hogy ne figyeljek rájuk.

    - 20 -

Jimék élete viszont megnyílt, mint eső utáni napsütésre a pipacsmező. A történeti hűség kedvéért: hat nappal azután, hogy eltűnt a kutya és valamennyi plüssállat, aktív lett a rendszer és az eddig csak sejtett verbális kommunikáció megérkezett a szobámba.
Előtte azt hittem, hogy Jimnek olyan seszínű, erőtlen hangja van, Jane viszont kellemes szoprán, de tévedtem. Valami gyerekkori hangszálgyulladás miatt a családfő hangja olyan volt, mintha a pince legmélyéről érkezne. Állítanom kellett a hangszórón, hogy ne rezonáljon be a mély. Jane viszont cincogott.
Akár a grizzlymedve és az egér szinkronhangjai is lehettek volna bármelyik bárgyú mesében.
A feszültség kicsit sem csökkent. Apuka nem ismerte be, hogy bármi köze lehetne a kámforrá vált gyerekjátékokhoz vagy a világgá ment kutyához; anyuka nem hitte el. Visszafojtott hangon, esténként fél kilenctől hatvan percig ezen vitáztak.
"Egy órácska csevej" – így hívtam ezeket a snitteket. Jane napról-napra egyre jobb lett az érvelésben – talán amiatt is, hogy a piával első felindultságában szakított. Délelőttönként eltűnt, szerintem szinte biztosan a kutyát kereste. Mire a gyerekek megjöttek összeütött valami ebédet és – ez volt a legfurcsább – leült velük tanulni. Az első két-három nap voltak azért gondok, mert a két gyerekből kettő "épp most csak megnézem a netet" állapotban volt - kellett hozzá némi ordibálás, és fenyegetőzés, hogy a netbook vagy a teló helyett a füzetet és a könyvet skubizzák, aztán valahogy rájöttek a kölykök az aranyszabályra: "hagyd magad, előbb szabadulsz".
Ennek az lett az eredménye, hogy meglehetősen hamar, néhány napon belül új osztályzat jelent meg a kölkök ellenőrzőjében: az ötös.
Néztem kicsi Jimet… két hete minden nap sírdogált, amikor a másik szobában a szülők vívták hol hangos, hol pedig fogak közt szűrt csatájukat. Aztán egyszer-csak mosolyt láttam az arcán a könnyek alatt. Kiosont a konyhába és az asztalra tette az ellenőrzőjét. Visszatérte után pedig kinyitotta a laptopot és írni kezdett… e-mailt, amit én természetesen online láttam az egyik klónon, amit Idol létrehozott.
A télapónak írt:
"Kedves Nagy-szakállú Miki! Az idén nagy dolgot kérek tőled. Arra kérlek ne hozz nekünk semmi mást csak varázsold vissza valahogy Blackiet és szerezd vissza a krampuszoktól Janekém plüssállatait. Megígérem, hogy jók leszünk."
Jim."


Megjegyzés: - folyt köv -

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 5
Kereső robot: 16
Összes: 43
Jelenlévők:
 · arttur
 · Destiny
 · Divima
 · hazugsagok
 · Ifjabb_Tok
 · PiaNista


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz