homlokom
és talpam között félúton
felbukkansz folyton
minden rög mögé bebújnék
előled
s kitárnám gyöngyös
köpönyegem érted
te vagy itt a remegés
rekeszizmomban
a lelkem
miattad
rándul ökölbe
és behunyom a szememet
sohase lásd:
szempillám alatt
maradjon meg csak
mohó hitem
benned
lábujjam
körmöm
s a tétova
sima
(érted borotvált) bőröm
kifekszik eléd