Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: aron: Vér

, 989 olvasás, secondEduard , 16 hozzászólás

Kritika

Jelen írásomban áron Vér c. írását fogom elemezni, s egyben szakmailag is, olvasóként is kritizálni. Ahhoz, hogy e kritikát megérthessük, sőt, megkockáztatom, hogy megértsük magát a művet is, elengedhetetlenül szükséges néhány szót ejteni magáról a nyelvről és ezen belül az irodalomról. A nyelv az a kommunikációs eszköz, melynek segítségével az emberi civilizáció tagjai információt cserélnek egymással. Az irodalom, avagy a szépirodalom pedig a nyelvnek (főleg) írott formában megjelenő magasabb eszmei értékeket kifejező művészi megvalósulása. Egyszerűbben fogalmazva, az irodalom - a szó és a beszéd művészete.

Ha nem is tudatosul bennünk nap, mint nap, mégis jól tudjuk, hogy egy nemzeti nyelven belül nemcsak egy nyelv van. És itt nem a dialektusokról beszélek, vagy az olyan tájnyelvi sajátosságokról, mint pl. a velencei, szicíliai olasz, vagy a tiroli német, mely nyelvek dialektusnak számítanak, mégis az egyazon nyelven beszélőknek tolmács kell a megértéshez. Pl. olasz - kvel ke vör (quello che vuole- amelyiket akarja), német- issábe kájnotto (Ich habe kein Auto - Nincs autóm). Hasonló jelenség, ha nem is ennyire élesen, de előfordul a magyar nyelvben is. "skacok, no para", "király a doga". Szándékosan idéztem a mai cset- ill. msn-nyelvből (v. szlengből), mivel ennek egy része lassan-lassan a fiatalok beszédébe is beépül, valamint a szóban forgó próza is csetnyelven íródott, így tehát jelen esetben magyar dialektológiáról, vagy rétegnyelvekről, zsargonról, argóról nincs értelme beszélni.

A XX. sz. utolsó évtizedében indult az a hatalmas technikai forradalom, amely megteremtette az elektronikus levél- és üzenetváltást, az sms-t és a csetet. Mint ismeretes, az sms és kezdetben a cset is minél rövidebb volt, annál olcsóbb, a karakterek számát is erősen korlátozták, így érthető az olykor a táviratinál is tömörebb stílus kialakulásának három oka: a már említett anyagi szempontok, a gyorsaságra való törekvés, valamint az írás viszonylagos körülményessége. A lerövidítést, egyszerűsítést hamarosan követte az írásjelek elhagyása, a kis és nagybetűk figyelmen kívül hagyása, és végül kialakultak speciális msn- ill. csetszavak, melyeknek egy része nem magyar, hanem angol szavak átalakításával vagy akár azoknak az angolból történő átvételével racionalizálódott.

Áron Vér c. művében - számítógépes felmérés szerint- 158 szó található (nyilván az egybeírt jeleket is szónak vette a rendszer), 734 karaktert használt, ill. a karakterek száma szóközzel 887, és összesen 46 sorban írta le a prózát. Összehasonlításul az átlagos hosszúságúnak mondható Monológ c. versében 87 szó, szóköz nélkül 435, szóközzel 496 karakter, és 32 megkezdett sor található. Móricz Zsigmond Barbárok c. novelláját ilyen szempontból irreleváns lett volna elemezni, mivel ránézésre is legalább 20-szor nagyobb terjedelmű. Az összehasonlítás okát egyébként a mindkét műben fellelhető látszólagos semlegesség, közöny, tárgyilagosság, szűkszavúság és a tartalom szerinti tragédia adta volna. A fenti kompjúteres számelemzésből jól látható, hogy maga a próza, bár tartalmilag sokkal hosszabban is le lehetett volna írni, alig nagyobb terjedelmű, mint a szerző átlagos hosszúságú, már említett verse. Kritikámban a művet három féle szempont alapján óhajtom elemezni. Nyelvészeti, stilisztikai szempontok alapján, szépirodalmi alkotásként a művészi/írói eszközök használatának figyelembe vételével, és tartalmilag, azaz a tartalmi-logikai felépítést vizsgálva.

Áron prózájának nyelvezete a mai fiatalok körében írásban használt ún. csetnyelv. Mivel az író csakis szigorúan ezt a nyelvet használja, érdemes megemlíteni, hogy általánosságban e "rétegnyelvnek" milyen sajátosságai vannak.

Ortografikus (helyesírási) szempontból jellemzőek
- az egybeírások és rövidítések,
- a teljes kis-, illetve nagybetűs írás ill. ezek szabályos használatának mellőzése,
- emotikonok használata, betű- és írásjel-többszörözés,
- (tudatos) helyesírási hibák.

Nyelvi-stilisztikai szempontból az alábbiakról kell említés tennünk:
- a minimális, elliptikus mondatok túlsúlyáról,
- a rétegnyelvi (szleng, nyelvjárási) kifejezésekről,
- a beszélt nyelvre jellemző elemekről (pl. indulatszók gyakori alkalmazása),
- a játékos, kreatív nyelvhasználatról.

Áron alkotása a felsorolt kritériumok nagy részének megfelel. A tudatos helyesírási hibákat azonban már csak néhányszor és nem mindig következetesen alkalmazza (aszittem – előadta – bírta - tudják; ijenek - mien - milyen), s a központozás is inkább helyes, mint helytelen. A szerző legtöbbször pontosan jelölte a vesszőket, a kérdőjelet pedig végig helyesen használta. Egy ilyen írásban ezzel semmi gond nem lehet, hiszen az idevonatkozó tanulmányok és statisztikák alapján a csetelők nagy százaléka nem vét akarattal helyesírási hibákat, mondhatnánk, ez is korbeli, vagy társadalmi hovatartozást jelöl. A felmérések szerint minél idősebbek és iskolázottabbak a csetelők, annál inkább írnak a helyesírás szabályainak megfelelően, és fordítva, a fiatalabbak és a kevésbé műveltebbek írnak több hibával. Megjegyzendő, hogy a tudatos helyesírási hibákat azonban csak az tudja elkövetni, aki egyébként jól ismeri a helyesírás szabályait. Nos, ilyen szempontból vizsgálva a prózát, az alkalmazott "helyesírás" kissé következetlen, bár ez nem zárja ki azt, hogy maga az egész szöveg életszerű legyen. Nem mennék most bele egy olyan kriminológiai v. kriminálpszichológiai fejtegetésbe, miszerint minél aluliskolázottab valaki, annál könnyebben követ el (súlyos) bűncselekményt.

Mondattanilag, szövegösszefüggésében vizsgálva a prózát, az alábbiakat állapítom meg. Az elliptikus szó nem teljes, nem egészet jelent, azaz az elliptikus mondatok jelentése a szövegkörnyezetből derül ki. A kontextualitás egy adott szó vagy szöveg körüli szövegkörnyezet, ill. a szónak, vagy szövegnek a szövegkörnyezethez való viszonyát jelenti. Mivel a rövid párbeszéden kívül nem áll rendelkezésünkre más szöveg, se leírás, se mások elbeszélése vagy dialógusa, így itt elsőként belső kontextusról beszélhetünk, annyit állapíthatunk meg, hogy - talán- két fiatal ember csetel egymással. Nemüket, foglalkozásukat nem tudjuk. Korukat a már fentebb leírt csetnyelvre jellemzők alapján 14-24 évre tehetjük. A külső kontextus mondaná meg nekünk, hogy mikor, milyen körülmények között jött létre ez a dialógus. A szövegből ill. annak tartalmából kiderül, hogy két fiatal feltehetőleg otthonról, a számítógép mellett cseten beszélget egymással. A próza, azaz a leírt szöveg létrejöttének körülményeiről ezenkívül még egy dolgot tudunk: a gyilkosságot. Így tehát egy külső kontextus is rendelkezésünkre áll, melyet elliptitus mondatokkal, félmondatokkal (rendőrség, mennyi vér, szaga van, újra megtenném) hoz tudomásunkra az író. Fontos említést tennünk itt a kontextualitáson belüli ún. globális kohézióról is. "Globális kohézió, vagyis a szöveg egészének egységét biztosító erő, melynek legfontosabb eszköze a cím. A cím jelentése gyakran csak a szöveg elolvasása – vagyis a kontextus vizsgálata – után derül ki." Ilyen szempontokból elemezve a prózát, meg kell állapítanunk, hogy az író a csetnyelvi normáknak részben és kissé következetlenül felelt meg, míg a kontextualitás "kritériumait" - az érthetőség elvét szem előtt tartva - maradéktalanul teljesítette.

Mint szépirodalmi alkotás, a mű meglehetősen furcsa, szokatlan. Az ismert és kevésbé ismert irodalmi alkotásokat figyelembe véve az eddigiek során az volt megszokott, különösen a prózában, hogy az alkotó különféle nyelvi, irodalmi eszközökkel színesíti a művét, metaforákkal, nyelvi játékokkal, sajátos stílussal teszi azt művészivé, s ezáltal kiemelkedővé az egyszerű hétköznapi írások közül. Ebben az írásban - egy-két beszélt nyelvi metaforától eltekintve - nincs irodalmi metafora, nincs költői-írói eszköz, hasonlat, nincs nyelvi játék. Maga a stílus, a teljesen egyfajta, monoton, száraz, csetes stílus az, ami irodalmi művészi eszközként szolgál az írónak. Mivel a kontextualitáson belül van maga a külső kontextus is, azaz csakis a nyelvileg rendkívülien leegyszerűsített párbeszédből ismerhetjük meg a szereplők kilétét, a cselekményt, azaz magát a sztorit, így az írónak pár egyszerű, sőt, többek között helytelen szóval kellett érzékeltetnie, az olvasó elé kivetítenie egy családi tragédiát. Az itt leírtakból kiindulva megállapítható, hogy a szerző magával a stílussal, mint művészi eszközzel nemcsak egy újfajta nyelven megírt prózát létrehozva hat az olvasóra, hanem önmagában az alkalmazott stílust használja mondanivalóként. A mű látszólagos mondanivalója, miszerint gyilkosság történt, azaz a "de újra megtenném" mondat lehet poén, csattanó a műben, az igazi csattanó azonban maga az egész írás. A fő poén a stílus, a nyelvezet, és az írónak az a merészsége, hogy tulajdonképpen másoktól kölcsönzött, a szlengnél is durvább stílusban tudott művészi és persze pszichés hatást gyakorolni az olvasóra.

A mű tartalma és logikai felépítése is rendkívül sajátos, szokatlan. A hagyományos prózái alkotásokban jól kivehető a klasszikus bevezetés-tárgyalás-befejezés felépítés, a tárgyalás részben a taglalással és a tetőponttal, a befejezésben pedig az összegzéssel ill. a megoldással. A Vér c. írásban ez a logikai felépítés nem figyelhető meg direkt módon, főleg, hogy a próza szinte csakis elliptikus mondatokból áll, így magára a tartalomra és az azt hordozó mondanivalóra csupán a kontextualitás, azaz jelen esetben magának a szövegkörnyezetnek a saját magára történő visszahatása utal. Bizonyos mértékben mégis megfigyelhető a hagyományos tartalmi-logikai felépítés, bevezetésként az "XD LOL", "fater", ja, vágom" stb. szövegekkel, tárgyalási résznek tekinthető az "anyád", "mi van vele", "nem engedtelek be", és kulminációként (tetőpontként) értékelhetjük a "rendőrségtől" kezdődő baltás részt, egészen a vér emlegetéséig. Abszolút tetőpont, vagy az írás csattanója lehet a "de újra megtenném" félmondat. A befejezést, s egyben megoldást is jól kifejezheti az utolsó mondat: "… nem elérhető, de továbbra is küldhetsz neki üzeneteket".

Látható azonban, hogy a tradicionális tartalmi felépítés szerinti elemzés nem fedi tökéletesen a művet alkotó dialógust, egyszer azért nem, mert nincs igazi bevezetés, csak egy "semmiből" elinduló párbeszédet láthatunk, másodszor meg azért nem, mert a műnek két csattanója (kulminációja) is van:
ezek a " nem láttál még annyi vért … – és tutkó baltával?" és a "de újra megtenném" mondatok. A hagyományos tartalmi-logikai elemzést megnehezíti a második és egyben végső csattanó utáni két mondat ("– mi? – hallod haver! mi?"), majd az ezt követő hirtelen "filmszakadás". Tény, mint erre már utaltam, utolsó mondatként kapunk egy befejezést, ám amennyire szűkszavúan egyszerű, és mégis érthető volt a csetnyelven megírt sztori, az író ennek ellentéteként meglehetősen nyitottan, konkrét és megnyugtató megoldás nélkül zárja le a történetet.

El kell ismerni, hogy amennyiben a történetnek valóságalapja van, vagy lehet, úgy a történet ilyenfajta lezárása kellően életszerűnek fogható fel. A logikai "szakadék" megléte az olvasó empátiája és a mű mondanivalója között lehet szándékosan megalkotott is, ugyanakkor újra ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy ebben a csetnyelv stílusú prózában a fő mondanivaló maga a csetnyelv stílusú próza! Nyilván ezen belül jól észrevehető a látszólagos és nyelvi eszközökkel kifejezett emberi közönyösség, s a sajátos nyelvhasználat okozta "indifferens hozzáállás". Mindezt ugyancsak a nem szokványos stílussal érzékelteti az író.

Tartalmi szempontból fontos megemlítenünk még egy dolgot. A tragédiát. Valójában az egész próza stílusát körüllengi a tragédia, és a tragédiát az egész műben beárnyalja a stílus. A kettő oly szorosan összefügg, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Meg lehetett volna írni e művet más nyelvezetben is, ám akkor elveszett volna a mondanivaló, pontosabban- ez a fajta mondanivaló. És mint láthattuk, a mondanivaló maga a mű stílusa, a stílus pedig elválaszthatatlan attól a tragédiától, amit ebben a stílusban írt le a szerző. Ördögi kör, mondhatnánk, de másképpen megfogalmazva a tartalmi felépítés egy logikai kör mentén indul el és tér vissza ugyanoda. Ebből az következik, hogy a mű felépítése tökéletesen rendezett, megtalálható benne az irodalmi-logikai egység.

A tragédia említése, és mint a mű központi cselekménye felvet még néhány kérdést. Ahol effajta tragédia van, ott azt mindig egy konfliktus előzi meg. Hasonlóan a már említett prózai művek tartalmi felépítéséhez a tragédiákban (drámákban) is mindig jelen van az expozíció, a tetőpont, majd a krízis, amit mindig valamilyen konfliktus okoz, s végül a késleltetés után következik be a katasztrófa vagy a megoldás. Áron e műve sok hasonlóságot mutat a dráma szerkezeti felépítésével, ám itt a konfliktus és a katasztrófa már a mű elején megtörtént, és azt az író által megszólaltatott szereplők jelen időben hozzák az olvasó tudomására. Éppen ez a szerkezeti felépítés az, amely a konfliktus krízissé való kibontakozásának a hiányában nem tud akkora hatást, katarzist tenni az olvasóra, mint pl. egy ennél jóval hosszabb, hagyományos tartalmi felépítésben megírt mű. Ez a múlt időben röviden leírt tragédia az, amely nem okoz akkora döbbenetet, mint amekkorát egy hasonló eset másfajta leírása okozhatna.

Maga a próza nagyon jó, s amennyiben maga a csetnyelv és annak művészi szintre emelése a mondanivaló ill. a cél, mint ahogy erről már írtam, úgy az író kiválóan teljesített. Azonban mindenképpen hiányosságnak tekinthető a mű végén "kreált" logikai szakadék, és az is, hogy a ma embere bármennyire is az elektronikus kommunikáció világában él, valódi katarzisként csak a köznyelven és az eddig megszokott szépirodalmi nyelven leírt tartalmat, csattanót fogja és tudja érzékelni. Áron Vér c. prózája rendkívüli alkotás, bár az irodalom mai fejlettségi szintjét, a tradíciókat figyelembe véve megállapítható, hogy ez az unikum egy jó ideig még unikum marad, s mint újfajta irodalmi stílus nem egyhamar lesz széleskörűen elterjedt.

A fent leírtak alapján ezt a művet 9 pontra, azaz rendkívül jóra értékelem.

József


Felhasznált irodalom:

- Érsok Nikoletta Ágnes: Sömös, susmus, írj vissza (dolgozat)
- Szabó Tamás Péter: Direkt helytelenül? A csetelés és az akadémiai helyesírás (újságcikk -Nyelv és tudomány - )
- Wikipédia

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 6
Kereső robot: 17
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Destiny
 · fenytores
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz