Navigáció


RSS: összes ·




Kritika: SajnosNem: Szövet

, 1998 olvasás, secondEduard , 8 hozzászólás

Kritika

"Bár tudnám, hogy az arcom melyik minta,
még hány csomó, és hány tarka szál fon át.
Egyszerű ez, mint a vászon: egy sima,
egy fordított - mi szín itt, ím ott fonák.

Minden hitem csupán egy szőnyegnyi ma -
nekem jaj nincs tovább. Túl a rojtokon
e pár végnek semmivé kell válnia,
mert én a bársonyt is ronggyá álmodom.

Innen már látni a messzi fátylakat,
s hogy melyik kéz ölt meg - ott a foltokon.
Ha kiold a cérnazár és tűlakat,
a végtelent átfogom egy szál magam."


Sajnosnem hsz-ben írt nekem egy magyarázatot az utolsó versszaban lévő "furcsa belső rímre". Kedves Sajnosnem! Teljes mértékben elfogadható a magyarázatod, én megértettem. A rímképletedhez hozzánéztem a versedet és teljesen oké minden. Ám van benne mégis egy nagy hiba: az utolsó versszak rímképlete. Ez nem hiba nekem, nem hiba Kolompnak, Jeepnek, Voxnak, Áronnak, meg a tapasztaltabb költőknek, és nem hiba az ELTE bölcsészkara irodalmárainak, tanárainak. Kenik-vágják a tercinát meg a szonettet, mint kőműves a téglát, vagy mint én az olasz igeragozást. Na de te azoknak írsz? A profoknak? Nézzük már meg mindezt egyszerűen, a népnek, MINDEN olvasónak szólva, hogy hogyan is van ez? Rímképlete, a sima egyszerű embernek, s ezáltal hangzása is, pláne pl. ha dalba foglaljuk, vagy ütjük hozzá a ritmust, ez:

A
B
A
B

A
C
A
C

D
C
D
X

(Jó minden, de eleve kiugrik az X.) Miért? Mert az ia-ia egy rímpár, az oá-oá egy másik, stb, és a kedves "aluliskolázott" olvasó nem fogja észrevenni a te AC, BD, DX képletű rímeidet. Nem fogja észrevenni, mert nem is tanulta soha, nem ismeri fel, csak azt fogja látni-hallani, amit ide leírtam, bár ezt sem képletekben. Aluliskolázott csak azért, mert nem tanult az egyetemen verstant, irodalomtudományt, bevezetést az irodalmi alapokba tantárgyat, meg ilyesmit.

Persze te vetted a rímképlethez és pláne a rímhez, a ritmushoz az egész verssort, a benne lévő "rejtett" rímekkel, ami a tercinában nem (volt) rejtett, meg igazából senki nem direkt rejtette el, mégis, az egyszerű olvasónak (és nem mindenki Karafiát Zsófia) csak a sorok végei csengenek-bonganak össze. Bepróbálhatjuk ezt úgy, hogy csinálunk egymás után sok ilyen versszakot, mint a te utolsód, meg csinálunk sok-sok ABAB versszakot és megkérdezünk ezer átlag magyart; 900 azt fogja mondani, hogy az ABAB rímel, a Ce-D-E-DX nem annyira. Nem hülyeséget mondok, amikor azt mondom, hogy nézd meg a magyar népdalokat! És akkor sem hülyéskedek, amikor azt mondom, ha a magyar népdalok már hagyományukat vesztették és új trendi járja, akkor te miért írsz az első 3 versszakban magyar népdalra emlékeztető sorokat (szinte azok! -persze a szótagszámokat nem nézve-) és az utolsóban meg óolasz (vulgáris latin) reneszánszkori tercinákat? Ugyanis a tercinák kb. akkor-azután keletkeztek, amikor Dante Alighieri a hivatalos latin helyett a beszélt nyelven ("óolasz") fogalmazta meg műveit, kiváltva ezzel nagy-nagy ellenszenvet sokakból, száműzetésben is volt sokáig, de végülis ő győzött, és győzött az általa leírt "vulgáris latin" nyelv: az olasz.

Persze akkoriban más volt a divat, akkoriban elmentek a tercinák, ám nem magyar népdalok szintjén, mivel akkor magyar népdal úgymond nem volt, még magyarok is éppen újként Európában, s így olasz (később a shakespeari angol) nyelven kellett tercinákban írni, és ezekből jött létre a szonett, aminek az legelső művelője nem Shakespeare volt, hanem az olasz Petrarca. (Picivel később jött csak, mint Dante.) És akkortájt mindezeket a tercinákat, a szonetteket, igencsak a Medici dinasztia és baráti körei élvezték, nem pedig az egyszerű olasz kézműves vagy paraszt, és pláne nem a magyar nép, amely éppen hogy magához tért új hazájában a tatárjárás után.

Versed egyszerű, semmi túlbonyolult nincs benne, a rímeiben sem. (Kivéve a végét.) Csodálatosak a tercináid, Petrarca is megdicsérné, ha élne, és tudna magyarul, és persze ha a magyar nyelvnek kicsit több köze lenne az olasz nyelv hangzásához. Azért írtam, hogy hezitálnék, nem tudnám, mit írjak az utolsó versszakba, mert bennem két erő él: a nyelvész-irodalmár, amit tanultam, és az egyszerű magyar olvasó, aki a szép versre, a jó hangzásra vágyik. A te versed csak az egyik szempontból nézve jó, a másikból majdnem jó. Gondolkodom, hogy Federico Fellini, és főleg Jancsó Miklós (Csillagosok, katonák, Oldás és kötés), Tarkovszkij (Andrej Rubljov, Szolarisz, Sztalker) vajon filmjeiket, mint művészeti alkotásokat direkt a saját és világhírű rendezőtársaiknak alkották meg, vagy bennük volt az is, hogy őket majd az egyszerű nép is nézi? Vagy csupán, legjobb tudásukat latba véve rendeztek és alkottak, mindent beleadva, nem figyelve arra, kinek is szól mindez és vajon megérti-e mindenki, aki látja?

Versed tökéletes, szabályos, de csak majdnem. Itt az AMF-en és máshol is a világban, ahol élünk, nem az van feladva leckeként, hogy szuperül, a vizsgának megfelelően szerepeljünk, hanem az van feladva, hogy megéljünk, élve maradjunk, az van feladva, hogy segítsünk, mások örömére tegyünk valamit, s ha ez a kettő együtt sikerül, akkor már remekművet alkottunk. Épületet, olajat, búzát, festményt, verset, ez már mindegy. Tercinában, vagy anélkül? Mindig, mindenkihez szóljon.

Versedet vesrtani szempontból és mindenféle szempontból ötösre (itt kilencesre) értékelem, mert nagyon szép és nagyon szabályos. Persze leegyszerűsítve nemcsak ötös, hanem mindenki számára tetszetősebb lehetne.

József

Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban

SajnosNem: Szövet

Bár tudnám, hogy az arcom melyik minta,
még hány csomó, és hány tarka szál fon át.
Egyszerű ez, mint a vászon: egy sima,
egy fordított - mi szín itt, ím ott fonák.

Minden hitem csupán egy szőnyegnyi ma -
nekem jaj nincs tovább. Túl a rojtokon
e pár végnek semmivé kell válnia,
mert én a bársonyt is ronggyá álmodom.

Innen már látni a messzi fátylakat,
s hogy melyik kéz ölt meg - ott a foltokon.
Ha kiold a cérnazár és tűlakat,
a végtelent átfogom egy szál magam.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Kritika
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 351
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3687 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz