Navigáció


RSS: összes ·




Vers: jelen/t/ések I.

, 535 olvasás, Magyari Emese , 8 hozzászólás

Szerelem

virtuális vízzel játszom
most: élmény-hidegen
e hűvös létnek medréből alig látszom
már/a/ a patak – messzi idegen
múlt-kristályok csillannak
pikkelyes kezemen…
sóvirág-balzsamod hiányolom
nélküled: száraz erezet a jelenem
s bár többé nem lehetek
csermely-csilingelő szerető
kavics-csókkal összeforrt
hab-pajkosan nevető
maradok: moha-puhán
zöld-remény ölelő
vízi csipkeként libbenő
(kő-szíveden áttetsző)
lélek-hullám…

*

lefagy/ok/
nincs pillanat-virtus
semmi se lüktet
csak egy képzeletbeli vér-ritmus
s mint érfalakról visszhangzó dallam
kísért: öröm-rítus
(engem az élet-terápia sürget)
a szenvedély ványoló hajlam
csattogó
kattogó
érzelem-malom szerkezet
mégis azt észlelem:
még mozdulatlan
karjaidban
halál-kerekeken
pihenek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Déness
 · Toth Janos Janus
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2194 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz