Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lehelet

, 345 olvasás, kyklopsz , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Hasad alattam a híd pillére,
rég elfeledettnek érzem magam,
nem telik többre, csak pár fillérre,
tombolnék én, de megfojtják szavam.

Szürkével festett kék ég alatti
boltívek mélyén sínylődök árván,
hiába kell az árral haladni,
skizofrén létem szomorú látvány.

Oly sokan tettek már ígéretet.
Osztanám magam: nem kell senkinek.
A szép megbocsájtó ítéletet
elfeledve az ördög elvihet.

Vipera-szolgái körbefonnak,
feledett lelkem halott lehetett,
tüzes máglyán csap le rám a holnap,
kifújtam a végső leheletet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 246
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · PiaNista


Page generated in 0.2384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz