Navigáció


RSS: összes ·




Vers: veled találkoztam akkor

, 378 olvasás, alias , 0 hozzászólás

Szerelem

veled találkoztam akkor,
most már tudom. oly őrülten vágytalak,
minden szemben, szóban téged láttalak,
meg is ijedtem, hisz mindenhonnan
téged véltelek és vártalak.

bűnöztem is volna érted,
sorsára hagyva kötelességeimet…
veszejtettem volna mindent, szemeimet,
lelkemet akár, egy nem is tudom miért…
már nem szégyenlem. csak szeretlek.

majd mikor elfordultam is,
téged figyeltelek titkon, légen át.
ha nem láttalak, képzeltelek, s megkapták
szívem, kinek szívesen tudtam adni,
s kinek nem, sem kívántam baját.

még emlékszem, azt ígérted;
kivárod, míg végre felhagyok a végtelen
rád várakozással. míg elhagy a félelem,
a kételkedés, a vak, az önös szerelem…
most csak szerelem van, a fényed.

találkoztunk tegnap este,
épp csak összenéztünk, s megértettelek.
én bújtattam álmaim elől lelkemet.
miért hinnék a világ kétségeinek,
ha veled boldog is lehetek?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Kankalin


Page generated in 0.0456 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz