Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szélmalomba zárt

, 107 olvasás, sebokrisztian , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Uralhatatlan unalom szúró melankóliát záporoz,
Elméje zárt doboz, tekintete az égig ér, a horizonton kárt okoz
Mély mizantróp suttogás, bizonyossága a bizonytalanság
Tettre készsége akaratlan, vágyai a kudarc hídján kelnek át

Iszapot tikkaszt a nap, szapora szűk levegő kerülgeti tüdejét
Időszakos tévedése vihart mos, most mostoha sós könnye vérét hígítja
Szélmalomba zárt, ölelő kezeivel untalan az ajtót támasztja
Az imbolygó áradatot elárasztja a némán szertefoszló jelenlét

Borba mártja ajkait, naplopott pillanatok részegsége korbáccsal józanító
Jóra tanító oktalan okítás, nevetve von vállat fölötte
Alacsony rezgésű zuhanó vakítás, mélyebbre áss, láss!
Elmédet magába temeti a túlzott vágyni akarás

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: sebokrisztian
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 286
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 307
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2528 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz